21. A nap megkezdődött!

Sziasztok!

Jézusom, el sem hiszem, hogy +18000 oldalmegjelenítésem van ! :) Köszönöm a lányoknak a sok kommentet, ezekért érdemes írni...:) 
Köszönöm mindenkinek aki a közvélemény kutatásban szavazott, sokat segítettetek nekem!
Azért jött később a rész, mint mondtam, mert a gépemet újratelepítették meg ilyen finomságok..
Köszönöm, hogy még itt vagytok nekem! <3
Hálám jeléül jön az új rész!
Ezer csók: Kath :*

*Jennette szemszöge*

Ryan ködös válasza, mi szerint megszegi minden szabályát és nem érdekli semmi, kicsit megdöbbentett és el is gondolkoztatott. Nem igazán értettem, hogy mi a fene folyik itt. Eddig a szobája egy szent hely volt, ahová senki be nem léphetett; én pedig itt fekszem a Ryan ágyában, mintha ez a világ egyik elrendezett dolga lenne...

- Ezt nem értem - közöltem vele a cseppnyi hangommal.

- Nem is szükséges - rándította meg a vállát. Köhögnöm kellett, így a kezem automatikusan a számhoz emeltem, aminek következményeként egy ruha esett le róla. A szemeim egyből megtalálták a véraláfutásos, kikarmolt kezem. Egy pillanatra lecsuktam a szemem, csak, hogy ne kelljen Ryanre néznem. Tudtam, hogy meglátta, sőt ami ennél is rosszabb, talán szemtanúja volt az egész kis műveletemnek. A levegőt hosszan beszívtam, majd mikor a tüdőm már nem bírta, kiengedtem. 

- Raktam rá vizes ruhát az este, remélem nem baj - szólalt meg csendesen.

Válaszul csak megrántottam a vállam.

- Elmondod, miért csináltad ezt? - nem szándékoztam felvilágosítani a múltamról, se semmi másról, így inkább átmentem a szobámba. 

Észleltem, hogy jön utánam, de nem igazán érdekelt. 

A szobámba belépve észrevettem a hatalmas ürességet. A cuccaim nem voltak sehol, ami rendkívül furcsa volt, hiszen ez az én szobám.Összezavarodottságom mellé kétségbeesés társult. Mit csinálhatott a könyveimmel, cuccaimmal?

- Hol vannak a cuccaim? - suttogtam számon kérően.

- A szobádban - magyarázta.

- Hát itt nincsenek! - tártam szét a karom, ezzel is mutatva, hogy minden üres.

- Mert nem is ez a szobád...

- Ne szórakozz velem, Ryan! Hova raktad őket? - kérdeztem dühösen mert már kora reggel felidegesített, mikor volt elég bajom. Alig volt hangom. Fájt a szétkarmolt és véraláfutásos kezem.
- A szobámban. Vagyis a miénkben... - meg sem vártam még befejezi már rontottam is be hozzá, hogy megnézzem valóban ott vannak e a cuccaim. Hát ami alig tíz perccel elkerülte a figyelmem, hogy valóban mindenem ott volt nála; most nem. Agyamban felment a pumpa, mert nem hogy a tegnap éjszaka emlékei beugrottak az emlékezetembe,ezzel együtt a fürdés meg a többi, de, hogy ok nélkül pakolássza a cuccaimat kikészített. Több sem kellett lekaptam a könyveimet a polcról, majd amennyi csak elfért a kezembe, szedtem egymásra. Miután leszakadás közeli állapotba kerültem, visszaindultam az eredeti, saját szobámba. Ryan persze a folyosón elkapta a kezem, majd miután sikeresen elejtettem az összeset, felé fordultam.
- Mit csinálsz? - szikrákat lőtt a szeme.
- Mégis mit, szerinted? Visszapakolok! Mit gondolsz? Csak így átpakolhatsz kedved szerint bármit bárhova. Mert akkor nagyot tévedsz! Semmi jogod nincsen hozzá! - lehajoltam és elkezdtem összeszedni a súlyos könyveket. Ryan leguggolt mellém, és szélsebesen összerakosgatta a könyveket egy csomóba, majd felkapta és visszavitte a "szobánkba"(legalábbis szerinte így hívják).
- Srácok! - hallottam a hangot a földszintről, mielőtt Ryan után mehettem volna - Itt a doktor!
- Jövök! - jött ki immár semmivel a kezében Ryan - a fürdőben, a csap alatti szekrényben vannak kötszerek. Valamivel takard el, addig hozom a dokit! - óvatosan a fürdőszobája felé tolt, majd lesietett.
Megkerestem az említett bútort és fogtam egy adag gézt, majd olyan gyorsan, ahogy csak tudtam rátekertem a pirosra mart kezemre. Rettentően szégyelltem, hogy Ryannek tudnia kell erről. Eddig évekig senki nem vette észre, mert gyesen álcáztam hosszú ujjú pólókkal. A végét begyűrtem a kezem és a géz közé, majd a szobába mentem, ahol már vártak.
Köszönés képen bólintottam, mire a doki megfogta a kezemet és megszorította.
- Mik a panaszok?
- Láza volt tegnapra, ma reggelre pedig elment a hangja - állt meg mellettem Ryan, mintha valamit vizsgálna rajtam.
- Értem akkor megvizsgálom, Ryan, addig szíveskednél kimenni? - miután megszabadultunk Ryantől, megvizsgált, majd kijelentette, hogy vírusos torokgyulladásom van lázzal. Miután kaptam egy rakat receptet, az orvos elment. Még Ryan az udvaron beszélgetett vele, Mary lehívott a konyhába, ahol egy gőzölgő csuprot nyomott a kezembe, majd lenyomott a székre és elém rakott egy tányért, telis tele palacsintával.
- Ezt mért kapom? - pislogtam, ugyanis meglepődtem a kedvességen.
- Beteg vagy, és a betegeket kötelező kényeztetni! - mosolygott.

Nekiálltam a csodás palacsintáknak. Idő közben a nagyfőnök is visszajött, aki nyámmogva falta a saját tányérján lévőket. Mary elszaladt a a mosókonyha felé, így ketten maradtunk.
- Tudod, nagyon mérges vagyok rád - mondtam teljes hangerőmből.
- Mert átraktam a cuccaidat az új szobádba?
- Nem az új szobám - szögeztem le a helyzetet.
- Figyelj, ne erőltesd a hangod! Írd le ha valamit akarsz - tolt felém  egy csomag apró színes lap csomagot. Kérdően néztem rá, hogy mégis, honnan szedte, mikor észrevettem, hogy a szája mellett tiszta málnaöntetes.
Málnaöntet van a szádon és mellette is. -firkáltam a lapra.
Felállt és egy székkel közelebb jött, majd szemrebbenés nélkül közölte, hogy nyaljam le róla.
- Te bolond vagy! - mondtam, pedig megszólalni sem szabadott volna.
- Igazad van! Én fogom lenyalni rólad! - vigyorgott és az öntetbe nyomta az ujját, amivel telerajzolta az arcom. Még mielőtt reagálni, vagy ellenkezni tudtam volna, az ajkai veszélyesen gyorsan közeledni kezdtek a bőrömhöz..