Sziasztok!
Szörnyen röstellem, hogy nem tudtam hamarabb új részt hozni, de megszületett!
Kicsit rövid lett, de az izgalmas részek csak ezek után jönnek, így azok természetesen hosszabbak lesznek.
Kicsit rövid lett, de az izgalmas részek csak ezek után jönnek, így azok természetesen hosszabbak lesznek.
Mindenek előtt szeretném megköszönni a +1000 látogatottságot az új részre. Köszönöm a 2 lánykámnak, hogy komiztak és mindenkinek aki pipált!
Meghoztam a frisset, de úgy gondolom, hogy köteles vagyok szólni, hogy csak az őszi szünetben lesz felrakva új. De akkor több is!
Addig is--> Jó olvasást!
Xoxo, Kath
*Jennette szemszöge*
- Micsoda? – hüledezett Mary, miközben a fuldokló Ryan hátát
ütögette és egy pohár folyadék megivására próbálta rávenni.
- Nem számít, Mary! Ne törődj vele – legyintettem, hogy
lépjünk tovább, de ő leragadt a témánál.
- Valahogy nem megy, Jennette. Ez komoly dolog. És nem
bántásként mondom, de felfordult a gyomrom a szüleidtől – a hatás kedvéért a
hasára tette a kezét, és grimaszt vágott.
- Akkor már ketten vagyunk. Köszönöm a reggelit – toltam el mindent mgam elől, pedig alig ettem valamit. Elvette
előlem tányért, miközben én hátat
fordítottam neki és a túlélő Ryannek.
A szobám felé tartottam, felfelé menet a lépcsőn. Cseppet sem sajnáltam, hogy Ryan a meglepettségtől majdnem megfulladt, mert megérdemelte. A tegnapot igyekeztem kizárni a fejemből, de újra-és újra bevillantak a képek, mi szerint Ryan csupasz farkát kényeztetem.
A szobám felé tartottam, felfelé menet a lépcsőn. Cseppet sem sajnáltam, hogy Ryan a meglepettségtől majdnem megfulladt, mert megérdemelte. A tegnapot igyekeztem kizárni a fejemből, de újra-és újra bevillantak a képek, mi szerint Ryan csupasz farkát kényeztetem.
Gyűlölöm azért, mert másodjára is megtette velem, de magam még jobban, mert
nem ellenkeztem, pedig ha eléggé el akartam volna tűnni onnan, akkor bizony
sikerült volna. Szobámhoz érve behajtottam az ajtómat és az ágy
rendbetételéhez kezdtem. A takaróval letakartam az ágyat és a párnákat is
elrendeztem a fejtámlánál. Mackómat az egyik éjjeliszekrényre tettem, miután
felemeltem róla a matek könyvemet. Az asztalhoz sétáltam és összeszedtem a
füzeteket, majd egymásra pakoltam őket, és az ágyra helyeztem. Tollakat,
ceruzákat a tolltartómba hajigáltam. A szemem sarkából mozgást láttam, mire
azonnal odakaptam a fejem.
Ryan állt az ajtófélfának dőlve nézett. Farmerja tökéletesen feszült rajta és a fehér ingjével tökéletes összhangot alkottak. A felső kettő gombot nyitva hagyta, így simán lehetett látni a sima bőrét. Haja jobban össze volt borzolva, mint az előbb az ebédlőben. Arca érdeklődéssel nézte, ahogy teszek-veszek.
Valami megváltozott rajta, de nem tudtam megmondani, hogy mi.
Ryan állt az ajtófélfának dőlve nézett. Farmerja tökéletesen feszült rajta és a fehér ingjével tökéletes összhangot alkottak. A felső kettő gombot nyitva hagyta, így simán lehetett látni a sima bőrét. Haja jobban össze volt borzolva, mint az előbb az ebédlőben. Arca érdeklődéssel nézte, ahogy teszek-veszek.
Valami megváltozott rajta, de nem tudtam megmondani, hogy mi.
Kérdő pillantást küldtem felé, mire feleszmélt, majd a
szemembe nézett. Mintha rádöbbent volna, hogy mit csinál, megrázta a fejét és
távozott, és visszahajtotta maga után az ajtót. Illata sokáig lengett a
szobába, pedig be sem tette a lábát. Legalább az ígéretét, mi szerint nem jön
be a szobámba; betartotta.
Megkönnyebbültem, hogy elment; mert azt hittem, hogy megint arra kér, amire tegnap.
Mikor elhaltak a léptei a szinten, felsóhajtottam.
Ez alatt a pár másodperc alatt olyan melegem lett, hogy kénytelen voltam levenni a pulcsimat, ha nem akartam hőgutát kapni.
Nem is törődve az előzőkkel, folytattam, amit elkezdtem.
Megkönnyebbültem, hogy elment; mert azt hittem, hogy megint arra kér, amire tegnap.
Mikor elhaltak a léptei a szinten, felsóhajtottam.
Ez alatt a pár másodperc alatt olyan melegem lett, hogy kénytelen voltam levenni a pulcsimat, ha nem akartam hőgutát kapni.
Nem is törődve az előzőkkel, folytattam, amit elkezdtem.
*Ryan szemszöge*
BMW-mel őrült sebességgel száguldoztam az utcán, de
igyekeztem időben észrevenni, ha valaki közeledik biciklivel vagy gyalog. Mivel
a partot meg kell kerülnöm, ahhoz, hogy viszonylag kisebb forgalmú úton
haladjak, az út lassan telt. Nyomogattam a rádiót, hogy valami értelmes, és nem
tuc-tuc zene lekösse a figyelmem. A nyolcvanas évek slágereitől az összes salsa
számig volt minden, csak normális zene nem volt. Erőteljes nyomással
elhallgattattam a rádiót, majd egy kábel segítségével a hangfalhoz kapcsoltam a
mobilom. Még a betöltődésre vártam, akaratlanul is Jennette jutott eszembe. Hogy tehették ezt a szülei?
Normális az ilyen
ember? És pont Jennettet nem szerették? Ez képtelenség!
Hisz az egyik legszebb és legnormálisabb lány, akit valaha ismertem.
Már a fehér bőre és a barna szeme is olyan emlékeket idézett fel bennem, hogy a szerszámom azonnal készenlétben volt.
Önkényesen ökölbe szorult a kezem. Lehet valaki ilyen szívtelen egy
gyerekkel? Bár már nem igazán gyerek, egy hónap, vagy mennyi és tizennyolc lesz…Hisz az egyik legszebb és legnormálisabb lány, akit valaha ismertem.
Már a fehér bőre és a barna szeme is olyan emlékeket idézett fel bennem, hogy a szerszámom azonnal készenlétben volt.
Mielőtt közlekedési balesetet okoztam volna az összezavart állapotommal – már ha lehet így nevezni -, a telefonból szóló zene megszólalt. A zene ütemére doboltam a kormányon, és néha még dúdoltam is.
Apám állítólag zenész volt, de nem tudhatom ezer százalékba, hisz soha nem találkoztam vele, mert mióta csak az eszemet tudom, csak anyám van nekem. Ő volt a legjobb ember a világon és igazságtalannak gondoltam, hogy egyedül kellett felnevelnie engem, az örök bajkeverőt. Sok gondot okoztam neki fiatalabb koromban, de szerencsére a tanulást választottam a bűnüldözés helyett, így most minden meg szeretnék neki adni, még ha nem is akarja…
Nem telt el tíz perc már be is léptem a cégem előcsarnokába, ahol megannyi ember tartózkodott. Fogadni mertem volna, hogy a fele fotós csoportokból áll össze, akik azért jöttek, hogy lencsevégre kaphassák az ügyfeleket, vagy rosszabb esetben engem. Nem is törődve velük, a lifthez léptem és rutinos mozdulattal nyomtam meg a gombot. Miután a liftbe beszálltam, Joe-t tárcsáztam és kiadtam a parancsot, hogy a fotósok legkésőbb egy fél óra múlva tűnjenek el az előcsarnokomból, és ne is jöjjenek vissza.
Irodámba betérve rögtön a biztonsági szolgálatot hívtam, hogy minden bejáratot dupla annyi biztonsági őr biztosítsa.
Ezek a paparazzi
tömegek mindig kitalálnak
valamit, hogy a mások életét megkeserítsék…
Délután ötig megannyi szerződést írtam alá, volt egy üzleti ebédem és a város egyik végéből a másikba száguldoztam, így másra sem vágytam csak egy kávéra. Simán megtehetném, hogy sofőrrel megyek mindenhova, de feleslegesnek találom, és a feltűnőségről nem is beszélve…
A telefonom megcsörrent és gyorsan kaptam utána, mert voltam olyan hülye, hogy azt képzeltem, esetleg Jennette volt az.
Délután ötig megannyi szerződést írtam alá, volt egy üzleti ebédem és a város egyik végéből a másikba száguldoztam, így másra sem vágytam csak egy kávéra. Simán megtehetném, hogy sofőrrel megyek mindenhova, de feleslegesnek találom, és a feltűnőségről nem is beszélve…
A telefonom megcsörrent és gyorsan kaptam utána, mert voltam olyan hülye, hogy azt képzeltem, esetleg Jennette volt az.
Mondanom sem kell, egyáltalán nem találtam el. Daniel minden
nap felhív, hogy megkérdezze, mi van a „lányával”. Amitől persze már az ideg is
kiver…
Miért kell folyton róla beszélni? Olyan lehetetlen lenne, ha
mindenki csinálná a dolgát és nem kérdezősködnének róla? Akkor talán én is
kibírnám merevedés nélkül a napot…
- Hello, haver – vettem fel.
- Ryan! Negyven éves vagyok. Nem gondolod, hogy öreg vagyok
ahhoz, hogy havernak nevezz? – jött a kérdés a vonal másik végéről.
- Bocsánat, nagypapi – Ha
nem akarja, hogy havernak nevezzem, akkor marad a „nagypapi”…
- Tudod mit? Jobban tetszik a haver!
- Már késő! – ledobtam a kezembe lévő papírt az asztalra, és
az irodámba lévő kanapéra ültem le. Miután befejeztem az egyetemet, egy buliban
találkoztunk és azóta haverok vagyunk. Majd miután kirúgták a munkahelyéről
létszámleépítés miatt, felvettem. A fő oka az volt, hogy Jennette a gyámja alá
került, az az, hogy nemrég üzleti úton voltam Vegasban és őt is elvittem, mint
a jobb kezemet, ahol persze nem tudtunk a szerencsejáték őrületnek ellenállni. Nem
kicsi vagyonnal húztam le, de mivel tudtam, hogy amit veszített, nem igen tudná
visszafizetni nekem, így ezért a gyámság került a nyakába. Nekem édes mindegy…
- Szóval, azért hívlak, hogy megmondjam, hogy ne nyúlj egy
kézzel se a lányomho… - nem tudta befejezni a mondatot, mert közbevágtam.
- Hóóó! Álljunk csak meg! Ő nem a lányod.
- Mindegy, én úgy tekintek rá.
- Mi változott? A múltkor azt mondtad, hogy soha nem fogsz
rá családtagként tekinteni és törődni vele – értetlenkedtem.
- Jah, tudom. Csak a volt feleségem felhívott és közölte,
hogy egy érzéketlen barom vagyok, aki senkivel nem foglalkozik csak megával, és
nem csoda, hogy nincs családja…
- Hallod, elég nagy fejmosást kaptál – nevettem fel.
- Jaj, nekem mondod? De az előbb komolyan gondoltam. Többet érdemel
egy tizenhét éves, mint, hogy ribancként tekintsenek rá – rosszallást hallottam
a hangjából. Nem is tekintek rá
ribancként. Vagy igen?
- Daniel, kedves, jó barátom. Mindent megosztok veled, de
azt nem, hogy mikor és kivel létesítek szexuális kapcsolatot. Nyugodj meg, nem
vagyok egy őrült perverz disznó, a lányodnak, ahogy te nevezed, semmi baja nem
lesz – ezzel letettem a telefont, meg sem várva a válaszát. Furán éreztem
magam, hogy pont most kezd el aggódni Jennette miatt, mikor tudta, hogy miért
kell nekem, és még poénkodott is, hogy ha nagyon unatkozik, akkor majd
kölcsönöz magának is egy árvát…
Más sem kellett, felhívtam egy nagyon kellemes női hölgyet. Akarom
mondani alkalmi szexpartnert, kurvát. Mia volta neve és a héten már több
üzenetet is kaptam tőle, hogy épp a városban van és szeretne találkozni, vagyis
dugni.
Most szükségem volt valamire, ami eltereli a figyelmem, így
azonnal a címre hajtottam, amit mondott.
Beszállt az autómba. Vörös egybe ruhát viselt, ami inkább
volt felső. Alig bírt magával, és nem egyszer kellett elvenni a kezét a
sliccemről.
Mázlimra Mary hazament, így nem kellett végignéznie, hogy mi
módon csinálok magamból bolondot. Alig értünk fel az emeltre, Mia nekem esett,
és durván csókolni kezdett. Épp az egyik vendégszoba – teljesen véletlen a Jennette-vel
töltött első eset szobája – ajtajának döntött és követelőzően nyomta a számba a
nyelvét.
Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és Jennette bukkant elő,
kezében valamilyen füzettel. Haja összekötve, farmerban és pulcsiban járkált,
és látszott, hogy nagyon koncentrál arra, amit épp olvas. Persze a hangok
hallatán ránk emelte tekintetét. Mi a csókot nem hagytuk abba, de mivel
érzelemmentes volt az egész, az én szemem nyitva volt, így tisztán láthattam,
amint meglepődik, mikor észrevett kettő kiéhezett felnőttet, majd szemforgatás
után lelépkedett a lépcsőn. Kicsit bosszantott,
mert nem váltott ki belőle semmilyen reakciót, ezért kinyitottam az ajtót és
Miát belöktem rajta.
:@ Ugye tudod hogy haragszom!? MIÉRT?MONDD,MIÉRT HAGYTAD ABBA??????
VálaszTörlésTőled nem is vártam mást..xD
TörlésFantasztikus lett ez a rész! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
TörlésNagyon jó lett ez a rész! Miért most kellett abba hagynod? Most aztán rághatom a kefét a következő részig! :)
VálaszTörlésImádom a blogod! :)
Köszönöm :)
TörlésIlyen kis gyökér vagyok..xD
Köszönöm :)